2008. október 7., kedd

"Te mit keresel itt?" - avagy a kozmopolitizmus dicső bája

A mindennapokban kérdezősködünk egymástól, viszont általában jelentéktelen dolgokat. Az igazán fontos kérdéseket magunknak tesszük fel. Igen letisztult jellemre és érett lélekre vall, aki az önmagának feltett kérdésekre mindig tudja a választ.

Kíváncsi voltam, milyen lesz az első spanyolóra, de illúzióim nem voltak. Tapasztalataim szerint az ember nehezen lehet önmaga egy nyelvórán, különösen, ahol sokan vesznek részt. Nem csak a nyelvi nehézségek miatt kénytelen torzítani a véleményén, a könnyebb ismerkedés és barátságos színben való feltűnés miatt életének alappilléreit is nehezen mutatja meg. "Hazudjunk bátran, csak helyesen, nyelvi hiba nélkül tegyük" - szólt eddigi nyelvtanáraim tanácsa. A beszélgetésfoszlányok egy nyelvi jelenség gyakorlása végett jelentéktelen témákról szólnak. Ez nem más, mint a kozmopolitizmus dicső bája. Először vagy nyelvtanuló és csak messze-messze utána következik, hogy magyar. Ha a tanárnő horribile dictu azt is mondja, járt Budapesten, legfeljebb bólogathatsz, egyet érthetsz vele: "Igen, nagyon szép város Budapest". A magyarság, s általában véve a nemzettudat mellett egyéb fontos témák sem kerülnek elő, ahogy a vallás sem. S hogy miért nem? Mert az úgynevezett "felvilágosodás", a liberalizmus szellemi gyökere tabutémává tette. Tabuvá, amiről nem illik beszélni. Különösen olyan helyen, a nyelvóra. S ha még is vállalkozol rá, kéretik hozzátenni: "tudom, ez magánügy, ez a személyes véleményem". Pedig ez otromba hazugság. Krisztus tárt karokkal fordult az ember felé, s értünk, mindannyiunkért hullajtotta vérét. Tehát nem a magánügye volt.

Az óra végén az olasz kollegina - pármai, ez felcsigázott - hátrafordult és nekem szegezte a kérdést: "Te mit keresel itt?". Persze hozzátette, hogy szerinte beszélek olyan jól spanyolul, hogy ne kelljen ide járnom, legalábbis nem közép-, hanem felsőfokú csoportba. Röviden beszélgettünk. Őszintén szeretem az olasz könnyűzenét, néhány énekest, zenekart is mondtam neki, de ő röviden nyugtázta: ő nem szereti. Nem szereti, biztos Krisztina Akárkicsodát hallgat vagy a jóistentudja, mit. A lényeg, hogy pármaiságának, talján tüzének illúziói azonnal elpárologtak előttem. 

Kérdése - persze általános értelemben - viszont egészen hazáig foglalkoztatott: "Te mit keresel itt?". "Spanyolul tanulsz, hogy elősegítsd a két kultúra kapcsolatát, hogy világot láss és hogy egy mélyen érző nép nyelvét megtanuld?" - sorjáztak bennem a lehetséges válaszok a katedrális felé vezető úton.  Azt hiszem, ezekért is, de talán leginkább azért, hogy megmutassam - ahogy az első bejegyzésben írtam - "Magyarország oly távol, mégis közel" van Európához, ide tartozunk, ha akarunk, ha nem. Röviden elmosolyodtam ezen a közhelyes gondolaton.

Majd lassan, mintegy gyógyírként az iménti csalódásra, mielőtt hazaértem, előderengett Caterina arca, a toszkán lányé, aki egy régi nyáron oly pajkos mosollyal hozta ki a rosso-mat Luccában, hogy még a nevemet is elfeledtem egy pillanatra. Talán visszatérek és feleségül veszem...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Hazudjunk bátran, csak helyesen, nyelvi hiba nélkül tegyük" - ezt nem tudom melyik tanár mondta, de nagy okorseg. szerintem pont az a lenyeg hogy mondd ki amit szeretnel, mert az eletszerubb, es a kesobbiekben is igy lesz, es inkabb szarj ra hogy mennyire helyes vagy mennyire nem, mert ugyis ki fogja javitani a tanar(Vagy a hallgatosag) ha nem helyes, es azzal maris tanultal! viszont a beszed automatikusabb lesz, mintsem hogy mindig gondolkodni kene hogy minden szo a helyen van -e....
amugy meg nem olvastam vegig ezt a postot, most folytatom...

Névtelen írta...

ezt a "krisztus értunk hullatta vérét" -ezt a mondatot sokat hallottam már legkulonfelebb modon, de soha nem ertettem. Talán Te most el tudod magyarázni nekem.

Más: Nem hinném hogy ezt bármifele ideologiához kellene kotni(ti: azt hogy nem beszelunk vallasrol nyelvoran). Egy nyelvoran nem beszelunk politikarol, gazdasági recessziorol, kvantumfizikárol, objektum-orientált programozásrol, pszichoanalizisrol, sot talan meg a gamba-k szaporodásárol sem:) azok az emberek akiket ezek a temak erzelmileg kozel allnak hozza(az en esetemben foleg a gambak szaporodasa) szinten felemelhetnek szavukat.
Egyebken nem gondolom hogy celzottan "meg van tiltva" a tema elohozasa, szerintem ha elkezdesz a vallasodrol beszelni lesznek olyanok akik be fognak kapcsolodni a temaba.
Viszont ezzel egyidejuleg azt sem gondolnam, hogy egy nyelvoran kotelezo jelleguve kellene tenni, hogy vallasokrol is beszeljunk, mint valami prioritas tetejen levo dologrol(ugyanugy mint ahogy a kvantumfizika sincs ott).
Olvasok mégtovább...:)