A középkor krónikásai az adatok közlése közben meg-megállnak egy pillanatra és arról regélnek, milyen is volt, milyen is lehetett történetük egy-egy alakja. Nem tesz más másként a Jakab király élete című munka szerzője, Miedes aragón történetíró sem, aki királynénk halálakor - 1251 október 12.-én hunyt az aragóniai Huescában - így elmlékezik Jolántánkra:
"Ez a hercegnő nagyon bátor és szerény volt, tele kitűnő tulajdonságokkal. A király szerelmetes és termékeny asszonyának tudta őt, aki nemcsak magjaik felnevelésében, de a politikai tanácsadás terén is jeleskedett. Követte urát úgy háborúban, mint békében, anélkül, hogy ebben meggátolta volna a gyakori gyermekvárás és szülés. Hadjáratok idején, a fegyverek zaja közepette ő jelentette a fényt édes gyermekeinek, egyszóval: méltó volt a király gyengédségére és megérdemelten láthatta, miként gazdagodnak fiai oly sok országgal"
S valóban - a szakirodalom ebben egyetért - királynénknak nagy befolyása lehetett Jakabra, hogy a Hódító kire mit hagyjon többször átfogalmazott végrendeletében, hogyan ossza fel nyugat-mediterrán birodalmát. De erről, kedves olvasóim, majd legközelebb.
(A képen Jolánta szarkofágja látható, amit a Vallbona de les Monges (sp. V. de las Monjas) -beli ciszterci apácák őriznek immár hétszázötven éve.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése