Ép testben ép lélek - hagyja el ajkunkat oly gyakran a latin szentencia. Juvenalis római író kívánalma - "Orandum ut sit mens sana in corpore sano", azaz "Imádkozzunk, hogy ép testben ép lélek LEGYEN" - talán fel sem fogjuk, mennyi mindent sűrít magában ez az egyszerűnek és a sok használat miatt közhelyessé vált intelem. De ki az közülünk, aki képes a megvalósítására?
Kaszap István boldoggá avatását kell szorgalmaznunk, minden lehetséges módon. (lásd: www.kaszapistvan.com) S hogy miért? Pontosan azért, mert ő formált a profán római intelemből életszentséget. Egyetemes érdemei mellett mélyen magyar sors az övé: a fiatal székesfehérvári ciszterdiák a jezsuita rendet választja, Krisztus katonáit, a hit kérlelhetetlen és igaz védelmezőit, akiket még Európa katolikus uralkodói fosztanak meg rendházaiktól, mert tudásukkal, állhatatosságukkal gátat jelentenek a "fejlődésnek". S Kaszap a 20. században lesz jezsuita. Még gimnazistaként kiemelkedő tanulmányi eredményt tudhat magáénak, emellett atletizál, s ezt egész életében folytatja, következetesen sportol, amellett, hogy pallérozza szellemét. Szívfacsaró sorsa - fiatalon hunyt el embertelen szenvedések közepette - megrázó, de felemelő, s megtisztító és katartikus. Szívfacsaró, ha az emberi fájdalmakat nézzük, de megtisztító, ahogy Kaszap viselte őket, végig tudva, hogy oda igyekszik, ahol örökre megszabadul minden kíntól. Gondoljunk bele: legtöbbünk vállára közel sem kerül ekkora kereszt! Viseljük hát azokat még nagyobb állhatatossággal!
"Miért kellenek MA a szentek, miért kellenek a boldogok?" - kérdezhetné bárki, kiváltképp református olvasóim. Nem az ereklyék miatt. Nem afféle propaganda eszközei ők. Már semmiképp sem. Életszentséget nyújtanak nekünk, emberek ők is, mint mi magunk, de segítenek közelebb kerülni Krisztushoz, Megváltónkhoz.
Imádkozzunk együtt, hogy Kaszap István hozzá méltó helyre, a magyar boldogok közé kerüljön!
"Egész szívvel kérlek, ó Jóságos Jézus, dicsőítsd meg fiadat, Kaszap Istvánt, hogy aki szeretetben szolgádnak választottál és szenvedéseidben részesítve magadhoz vontál, a tiszta ártatlanság, a hősi szeretet és a mindhalálig való hűség ragyogó példájaként, mint a te szentséges Szíved ifjú magyar szentjét mihamarabb oltárainkon tisztelhessük, a teljes Szentháromság dicsőségére. Ámen"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése