Hongría, tan lluni, tan a prop - Magyarország messze, mégis oly közel. Ezen a címen szervezünk jövőre közös történeti kiállítást a katalán Generalitat-tal. A tervek - melyek az elrejtett, de a "katalán-magyar" google-varázszóra előkerülő magyar híradásban és a Museu d'Historia de Catalunya (Katalán Történeti Múzeum) honlapján is olvashatóak - szerint 2009 márciusától a Katalán Történeti Múzeumban, szeptembertől pedig a Nemzetiben tekinhetjük végig a magyar és az aragón korona kapcsolatait az Árpád-korban és Mátyás idején. Igazságos királyunk Aragóniai Beatrix-éről sokat tudunk, de mi a helyzet a korábbi frigyekkel?
Két dinasztikus házasság köttetett a két királyság között abban az időben, amikor mindkettő, a magyar és aragón-katalán korona is Európa középhatalmának számított, s hogy ennél hispán barátaink többre vitték, abban bizony a mi fehérnépünknek is szerepe volt. III. Béla - ma is méltatlanul alig ismert - királyunk fia, Imre Aragóniai Konstanciát vette el 1190 körül, a 12-13. század fordulóján, amikor mindkét állam felemelkedőben volt. A különböző források ellentmondásosái miatt a frigy részletei máig tisztázatlanok, a feladat tehát adott!
Valamivel talán ismertebb, de egyáltalán nem köztudott II. Andrásunk - nem a gyűlölt Gertrúd, hanem a francia Courtenay Jolántától született - lánya, Árpádházi Jolánta és I. Hódító Jakab násza. Miután Jakab vérfertőzés gyanúja vagy legalábbis ürügye miatt elválik első nejétől, a számára egyébként komoly hozományt és politikai előnyt jelentő Kasztíliai Eleonórától, hat évvel később, 1235-ben veszi el a krónikákban a világ legszebb hölgyének megénekelt Jolántánkat. De mik is ezek a krónikák?
Közel négy változatát ismerjük annak a "La filla del rei d'Hongria" (Magyarország királyának leánya) címet viselő történetnek, ami arról szól, miképp került királylányunk hazánkból a messzi nyugatra. Nos, ahogy egyre közelebb kerültem a katalán nyelven megírt műhöz - és most jön a csattanó - sajnos rá kellett jönnöm, hogy itt bizony nem egy krónikáról van szó, hanem egy toposzokkal átszőtt meseszerű történetről, amelyenek vezérfonala több korabeli, azaz 14. századi műbrn felbukkan. A királykisasszonyt, mivel anyja halála után apja őt akarja elvenni, elűzik otthonról, hajóra száll és ahol a tenger partra veti, rátalál a királyfi, feleségül veszi és az idegen ország királynéja lesz. Csodálatos történet, amivel egy-ketten már foglalkoztak: úgy a piarista szerzetes Kőrösi Albin, aki talán az első hazánkban, aki hispán irodalommal kezdett foglalkozni, mint tanítványa, az egyébként zsidó, de általam kutatűsi érdemei miatt igaz magyarabbnak tartott Brachfeld Olivér, aki éveket szentelt annak, hogy a doktori dolgozatát megírja a régi katalán irodalom magyar vonatkozásairól. Műfordítói tevékenységekének éke pedig Márai számos regényének átültetése spanyolra.
Nos, sok mindent tudunk tehát Jolántáról, úgy gondolom azonban, hogy szükség lenne a történeti összefüggések teljes feltárására, kifejteni annak jelentőségét, hogy királylányunk az aragón házba beházasodva keresztülvitte, hogy ne Jakab első feleségétől született fia, Alfonz, hanem gyermekük, Péter (Pere vagy Pedro) a Nagy melléknevet elnyerve III. Péterként átvegye apja hatalmát és immár nemcsak Katalóniát, Aragóniát, a móroktól visszahódított Valenciát, a Baleár-szigeteket és Szardíniát, hanem az általa megszerzett Szicíliát és Közép-Itáliát is magában foglaló nyugat-mediterrán birodalmat hagyjon örökül utódaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése