Így szólna a refrén, ha a Voyage, voyage című örökbecsű gall slágert hispánul írták volna.
Rég nem jelentkeztem, kedves olvasóim, és pont az elmúlt hét utazásai azok, amik miatt e fénytollat megragadtam.
Akármerre jártam, végül mindig a tengernél kötöttem ki, e varázsos víztükörnél, ami mindig elkápráztat színeivel. Cádizban a hideg napban megcsillanó kék óceán, Málagában a bennsőségesen zöld, biztonságot adó Mediterráneum. Tarifa-ban, amikor megláttam Afrika partjait, mintha a világ végén állnék, úgy, mint egykor Sztambulban, Ázsia földjét kémlelve. Azt éreztem, mint a görögök Héraklész oszlopainál: Hajós, ne tovább! Gibraltárban ugyan ma csak két korinthoszi-jellegű bronzrúd jelzi a letűnt idők mítoszait, de tudatja az arra látogatóval: egy új világ küszöbén áll.
Két éve lehetett, amikor Savaria mellé várost választottam magamnak: lángolt a lelkem, ha Barcelonára, régmúlt idők tengernyi emlékének köveit és a nagyravágyó technokrata emberiség üvegpalotáit őrző Örök Városra gondoltam. És íme! A szenvedély visszahozott. Az Óváros kikötőjében lehorgonyzom izgatottságtól lángoló lelkem, hogy újra végigjárjam a Barri Gótic-ot, el-elidőzve Ramón Berengár lovasszobránál, Augustus templománál, a Moncada család ősi fészkénél és hogy imádkozzam hazám lelki üdvéért és megújulásáért a Santa Eulalia katedrálisban, ahol közel 800 éve Árpád–házi Jolánta és I. (Hódító) örök hűsűget esküdött egymásnak.
"Jesus ha recusitat per nosaltres" – zeng még mindig fülemben a húsvéti mise a Santa María del Mar-ban: "Jézus feltámadott érettünk". Várjuk tehát Urunk születését gyertyalánggal, halk szavakkal! Isten áldjon benneteket, kedves olvasóim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése