Hazatértem, hazatérek

Hazatértem. A hatalmas Barcelona a megannyiszor végigrótt utcái révén kisvárossá szelídült. A Tarragona római amfiteátrumának romjain megcsillanó napfény végtelenné tette az időt. Egy katalán család vendégül látott minket Torredembarra-ban: az édesapa eljátszotta gitáron Juan Manuel Serrat Paraules de amor (A szerelem szavai) c. dalát, az édesanya kitűnő borjúragut főzött, Laura pedig tűzrőlpattant mosolyával ajándékozott meg minket. Eső és hideg fogadta karikás szemű kis csapatunk a salamancai állomáson. Bezárkóztam hát a szobámba, hogy kipihenjem magam és rendezgessem az emlékfoszlányokat, nehogy örökre elvesszenek az elmúlt hét csodái.   

 Hazatérek. Vasárnap reggel magam mögött hagyom az Aranyvárost és este már otthon leszek. Otthon.

Viaje, Viaje, que tarde más que esa noche y día...

Így szólna a refrén, ha a Voyage, voyage című örökbecsű gall slágert hispánul írták volna. 

 Rég nem jelentkeztem, kedves olvasóim, és pont az elmúlt hét utazásai azok, amik miatt e fénytollat megragadtam.

 Akármerre jártam, végül mindig a tengernél kötöttem ki, e varázsos víztükörnél, ami mindig elkápráztat színeivel. Cádizban a hideg napban megcsillanó kék óceán, Málagában a bennsőségesen zöld, biztonságot adó Mediterráneum. Tarifa-ban, amikor  megláttam Afrika partjait, mintha a világ végén állnék, úgy, mint egykor Sztambulban, Ázsia földjét kémlelve. Azt éreztem, mint a görögök Héraklész oszlopainál: Hajós, ne tovább! Gibraltárban ugyan ma csak két korinthoszi-jellegű bronzrúd jelzi a letűnt idők mítoszait, de tudatja az arra látogatóval: egy új világ küszöbén áll. 

 Két éve lehetett, amikor Savaria mellé várost választottam magamnak: lángolt a lelkem, ha Barcelonára, régmúlt idők tengernyi emlékének köveit és a nagyravágyó technokrata emberiség üvegpalotáit őrző Örök Városra gondoltam. És íme! A szenvedély visszahozott. Az Óváros kikötőjében lehorgonyzom izgatottságtól lángoló lelkem, hogy újra végigjárjam a Barri Gótic-ot, el-elidőzve Ramón Berengár lovasszobránál, Augustus templománál, a Moncada család ősi fészkénél és hogy imádkozzam hazám lelki üdvéért és megújulásáért a Santa Eulalia katedrálisban, ahol közel 800 éve Árpád–házi Jolánta és I. (Hódító) örök hűsűget esküdött egymásnak.

 "Jesus ha recusitat per nosaltres" – zeng még mindig fülemben a húsvéti mise a Santa María del Mar-ban: "Jézus feltámadott érettünk". Várjuk tehát Urunk születését gyertyalánggal, halk szavakkal! Isten áldjon benneteket, kedves olvasóim!